01.-A Találkozás

Borzasztóan hideg volt kint az utcán. Csak a fák süvítését lehetett hallani. Ősz felé járt az idő. A fák gyönyörű színben pompáztak. Mivel sötét éjszaka volt, így ebben csak reggel lehetett gyönyörködni. A gyomrom hirtelen hangosan megkordult. "A mai vacsimat már megettem."-gondoltam vissza szomorúan a kukából kikeresett dolgokra.
Visszaültem az ütött-kopott matracomra, ami egy sikátor végében volt elterítve, majd lefeküdtem rá és próbáltam elaludni. 
Pár perccel később lépteket hallottam. Halk, de határozott lépteket. Fölemeltem a fejemet és megpróbáltam elbújni, persze sikertelenül. Egyre közelebbről hallottam a lépteket, majd a sötétből egy alak bukkant fel. Gyönyörű szőke haja, és rikítóan kék szeme volt. Öltözékét nem láttam, mert a Hold csak arcát világította. Pár percig néztük egymást, majd megszólalt. 
-Niall Horan vagyok.-mutatkozott be. -És te?
-Olivia Spoons.-mondtam remegő hangon. 
Ismét csendben néztük egymást. "Vajon mire gondolhat? Mik járhatnak a fejében? Vagy csak szimplán nem szeret beszélgetni? Ilyen csöndes típus lenne?-gondolkoztam."
-Sajnálom.
Csak ennyit mondott, mégis mindet értettem. Őszinteség sugárzott mély hangjából. 
-Nem kell.
Nem tudtam hogy mit mondjak hirtelen. Legszívesebben a nyakába borultam volna és el akartam sírni neki minden bánatom. Aztán rájöttem hogy egy idegennel állok szemben. És nem tehetem meg. Meg amúgy sem tud semmit. Hirtelen közelebb lépett, mire én ösztönösen hátráltam így a falhoz szorultam. Kinyújtotta a kezét, mire én kikerekedett szemekkel bámultam rá. 
-Gyere velem.-mondta határozottan. 
-De hisz' nem is ismerlek.
-Gyere velem.-ismételte. 
Bizonytalanul, de megfogtam a kezét amellyel egyből magával húzott. Egy autóhoz vezetett el. Sötétkékes árnyalata volt. Beültem mellé előre, az anyós ülésre. Beindította a motort és lassan, de biztosan elhajtottunk. Nem szóltunk egymáshoz, én néztem ki az ablakon és tekintetem elveszett a sötétségben. Gyönyörű volt az ég. A csillagok csak úgy világítottak az égen. A Hold nem látszott. Eltakarták a felhők. 
Fél óra elteltével megérkeztünk egy palotaszerűséghez. Eléggé illendő, ha azt mondom hogy köpni-nyelni nem tudtam. A kocsi ablaküvegén keresztül bámultam tátott szájjal. Hirtelen kinyilt a kocsi ajtaja és mikor már azt hittem hogy pofára esek...Niall elkapott. Hálás voltam neki. Megkimélt egy szép kis kéztöréstől. Nem szóltunk egymáshoz csak némán sétáltunk egymás mellett, majd az ajtó elé érve kivette zsebéből a kulcsot, elfordította a zárban majd kinyitotta az ajtót és illedelmesen beengedett. Csodálatos látvány tárult elém. Mindenhol drága bútorok. Gyönyörű volt az egész. De még mindig nem értettem hogy mit keresek egy palotában egy ismeretlen fiúval. Hátra fordultam hogy végre kifaggathassam, és láss csodást. Persze hogy nem volt mögöttem. Na akkor következett a B terv. 
-Niall! Merre vagy?-kiáltoztam. Hirtelen egy kéz nehezedett a vállamra mire gyorsan megfordultam és szembe találtam magam két gyönyörűen kék szempárral. 
-Oh. Hát itt vagy.-erőltettem egy mosolyt az arcomra. Megfogta a kezem, majd magával húzott. 
Egy szoba előtt megálltunk. Bátorságot vettem magamon és megszólaltam.
-Miért hoztál ide?-kérdeztem remegő hangon. 

Aholy! Bocsánat kéréssel tartozok amiért ilyen soká hoztam az első részt! Láttam hogy várjátok és próbáltam igyekezni, de mostanában elég sok dolog történt velem. Még egyszer nagyon sajnálom és remélem tetszeni fog az első rész!:) 
ElXx